5. NAPIREND - Polgármester beszéde

5. NAPIRENDI PONT

Tárgy: Polgármester beszéde

Dr. Csőzik László polgármester: A marburgi sörözésről nekem eszembe jut, Antunovits Antira nézek, hogy 2014 óta adósa vagyok az akkori Pénzügyi Bizottság tagjainak, hogy együtt elmegyünk egy jót sörözni. Ez tízéves jubileum. Ez az egyetlen ígéret csak, amit nem tartottam be, ugye. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, hoztam magammal egy oklevél másolatot, melyet tegnap nyújtott át a Pest Vármegyei Levéltár igazgatója, Samek László. Miért fontos ez? Ma van Érd napja. Van egy lelkes fiatalember, aki egy lokálpatrióta blogot vezet Érdi szemmel, az a címe. Ma reggel arra ébredtem, hogy október 2., Érd napja. Azt nem tudom, hogy tudjátok-e. A kérdő tekintetekből arra tippelek, hogy kevésbé. Miért van ma Érd napja? 1243-ban az első írásos okirat említi meg egy földbirtok adományozását és ez az első bizonyítékunk arra, hogy 1243-ban itt egy település létezett. Ha jól emlékszem, akkor bizonyos Tádénak a fia, János adományozza Érd egy meghatározott területét, plusz egy szigetet a veszprémi ispánnak, Mihálynak és erről rendelkezik ez az okirat. Most ehhez társult ugye a harangjáték a 750. évfordulón, úgyhogy ehhez kötjük, ez október másodikai keltezésű. Ma van október másodika. Tehát ma Érd napja van, fantasztikus egybeesés. Ez nem az az okirat, ez egy kicsit későbbi keltezésű. Ezt azért kaptuk, mert itt az idősek napi rendezvények kapcsán az érdi nyugdíjasoknak szerveztek egy levéltári programot, és ott akadtak rá erre. Úgy néz ki, mint amit lekávéztak volna, tehát hiányzik egy része és nagyon aggott. Ebben egyébként IV. (Kun) László, illetve III. András erősíti meg ezt a birtokadományozást a Berki család részére. Ez talán a második ilyen írásos emlék. Miért fontos ez? Azért, mert nagyon régi településen élünk, nem volt mindig ekkora, nem volt mindig ilyen nagy, de ez egy történelmi hely. Történelmi hely, amit nagyon szeretünk, és aminek nagyon szeretnénk a jövőjét úgy egyengetni a következő ciklusban, hogy 2029-ben jó szájízzel és büszkén tudjunk a választóink szemébe nézni, a város közössége szemébe nézni. Emlékszem arra, hogy öt évvel ezelőtt az alakuló ülésen ugyanígy esett az eső, esős idő volt. A választás napja az derűs volt, napos volt, de esett az eső. Ebből ugye a krónikák alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a ciklus is nagyon küzdelmes lesz. Nagyon sokat küzdöttünk az előző ciklusban. Ilyen önkormányzati öt évünk még nem volt. Nem volt azért mert, ahogy elkezdtük, rögtön jött egy világjárvány, a koronavírus, fel kellett függeszteni a testület működését, feje tetejére állt az élet, meg voltunk riadva, ijedve mindannyian, rengeteg honfitársunk sajnos eltávozott közülünk. Aztán alighogy felocsúdtunk, jött a második és a harmadik hullám, erre a tetejébe bejött egy háború és bejött egy rezsiválság ennek kapcsán. Így azért ez nagyon-nagyon rossz volt. Válságmenedzselés, válságmenedzselés hátán. Az élet úgy hozta, hogy volt nekem egy kedves barátom az egyetemen, aki később, jóval korábban, mint én, városi polgármester lett, Cser-Palkovics Andrásnak hívják, Székesfehérvár kiváló polgármestere, és ő mondta nekem, mikor találkoztunk valamikor a ciklus kétharmadánál, hogy Laci, én csak azt kívánom neked, hogy egyszer éld meg azt, hogy milyen úgy polgármesterkedni, hogy nincsenek éppen válságok. Na, most az a gyanúm, hogy ez az időszak még odébb van. Tehát kedves barátaim, tisztelt kollégák egy olyan ciklusra számítsunk, ahol fel kell kötni a gatyát, fel kell tűrni az inget, mert komoly megpróbáltatások várnak ránk. Nem tudom azt ígérni én sem, hogy itt forrásbőség áll be, és csak egyszerűen arról kell majd vitatkozni, dönteni, hogy mire költsük azt a sok pénzt. Itt bizony arról kell majd dönteni, hogy hogyan tudunk abból a kevésből a lehető legjobbat tenni az emberekkel, mert azt hiszem, hogy a jelszó az most is az, hogy az nem kiváltság, hogy itt ülhetünk, hanem szolgálat, elsősorban szolgálat. És azt kérem mindenkitől, hogy így fogja fel, így zárja a szívébe. Amikor esik az eső, akkor persze gondolok arra a nyár végén, hogy milyen jó, hogy vége a szárazságnak, de mindig egy kicsit összeszorul a szívem, meg a gyomrom, hogy Úristen a hiányzó felszíni vízelvezetési rendszerünk, hogy fogja kezelni ezt a problémát. Kell-e gumicsizmát húznom aznap éjjel, mert a mi városunk az sajnos még mindig ilyen adottságú, az alapvető infrastruktúra még mindig nagyon hiányos, tehát olyan alapdolgokat kell kezelnünk, amelyek más városok már réges-rég meghaladták. Mindig vigyázó szemeinket irigykedve vetjük az olyan szerencsésebb történelmi fejlődő városokra, itt a szomszédainkban is, mint Budaörs, vagy éppen Százhalombatta. Érdet, ezt tudni kell mindenkinek, hogy száz éve feszíti ez a probléma, ami most egy ilyen szétnyílt ollóban látható. Lényegében a rendszerváltás, de mondhatni az 1980-as évek óta, hogy egyre nő a lakosság, hatalmas a város, 30 négyzetkilométer a lakott területe és csaknem 80.000-en vagyunk. 73.000 állandó lakos, 5.000 tartózkodási hellyel rendelkező és még ki tudja hány olyan van, aki egyáltalán nincs bejelentve. Szolnok polgármestere kicsikét nehezen fogadta tőlem, hogy megelőztük Szolnok lakosságát. Szombathely figyel, Szombathely a következő. Magyarország kilencedik legnagyobb városává lép elő Érd a lakosságszámot illetően. Abban is egyébként rekorderek vagyunk, hogy mi vagyunk a legfiatalabbak és ennél örvendetesebb dolgot szerintem nem lehet mondani. 35-36 év az átlagéletkor, és minden áldott esztendőben 750 újszülött születik, Érdre, mert ugye nincs kórházunk. Ez egy hatalmas dolog, szerintem ebbe fantasztikus lehetőségek vannak. Érd egy fiatal, lüktető város. Azt is kevesen tudják, hogy ide van bejegyezve egy főre jutóan a legtöbb szabadalom, a legtöbb bejelentett szabadalmunk nekünk van. Ez arra utal, hogy óriási lehetőségek vannak még a szürkeállományban a városban, itt olyan emberek élnek, akik valószínűleg sokat tudnak és nemcsak azért, mert mondjuk sok egyetemet végzettek, vagy külföldön és hazajöttek, hanem a keresett szakmunkásokról is beszélek. Azt gondolom, hogy erre az emberi erőforrásra kell leginkább hagyatkoznunk, őket szolgáljuk egyébként és őket kell bevonnunk a helyi önkormányzásba. Ez egy képviseleti demokrácia, de a közösségi média korában látjuk azt, hogy mennyire fontos, hogy közvetlenül is tudjuk akár nap, mint nap tartani a kapcsolatot és kikérni a véleményét a választópolgárainknak. Ma már megúszhatatlan az, hogy naponta akár többször is szembesüljünk azzal, hogy milyen konkrét panaszai vannak az érdieknek. Az én szolgálatom is úgy kezdődik, amikor fél hatkor felkelek és kinyitom a messengert - mindig mondom a feleségemnek, hogy 4-5, vagy 6 panasz fog beérkezni az éjszaka folyamán. Általában ennyi jön be, se szeri, se száma a jogos lakossági panaszoknak. Persze van minden, van egy csomó olyan, ami nem az önkormányzatra tartozik, mert nagyon sokan, főleg az idősebb generáció nem tudja azt, hogy vannak kormányhivatalok, tankerületek, járás és így tovább. Mit mondanak? Bejövök a tanácshoz és segítséget kérnek. A végső segítséget mindig mi adjuk, figyeljétek meg. Aki valahonnan nem tudom én csukott ajtóval távozott, vagy éppen eltanácsolták az előbb-utóbb felbukkan a Polgármesteri Hivatalban, vagy éppen Önöknél, nálatok. Segítsetek az embereknek, ha más nem, akkor érezzék azt, hogyha nem is tudjuk megoldani a dolgokat, de mindent megtettünk azért, hogy az adott probléma, az adott panasz megoldódjon, vagy kezelésre kerüljön, és gyakran a jó szó is elég. Miért fontos a jó szó? Mert egy város életében az identitás rettentően fontos. Valamikor a múlt ciklus elején jöttem rá arra, hogy mennyire fontos a szerepe a lokálpatrióta gondolkodásmódnak, mert ha belegondolnak az emberek, akkor a család, mint a legkisebb, de egyben a legfontosabb egység és a nemzet, az egész magyarság között félúton, negyedúton, háromnegyed úton ott van a lakóhelyünk, a város, ahol élünk. Bár mi agglomerációs város vagyunk, tehát ingázunk sokan, de ahol bizony életünk nagy részét leéljük, eltöltjük, nem mindegy az, hogy mit érez a szívünk, mit gondolunk a társainkról, hogyan viszonyulunk a többi emberhez. Én egy olyan város polgármestere szeretnék lenni, ahol nagyon sok dolog köti össze a polgárokat, az embereket, ahol nem azt nézzük, hogy a másik hol különbözik tőlünk, hanem a sokszínűségben, az elfogadásban és az egymást segítésben, a szolidaritásban jelentkezik az a szeretet, amire a jobboldali keresztény ember azt mondja, hogy a Krisztusi hagyományokból ered, a baloldali ember azt mondja, hogy az egyenlőség felfogásából és így tovább. Hiszem azt, tudom, hogy kik vannak itt, milyen ideológia mentén szervezik és próbálják meg szolgálni a közjót, más-más oldalról természetesen, de összeköt minket az, hogy ezt a 80.000-es közösséget kell szolgálnunk teljes szívünkből és lelkiismeretesen. Ha mi jól szolgáljuk, akkor ez a közösség tovább tud erősödni. Nagyon nehéz. Ha valahol ez a 80.000 ember egyben leköltözne az Alföldre és egy nagy alföldi város lennénk, sokkal könnyebb lenne, ha mindenki otthon dolgozna, de itt az emberek kétharmada beül a kocsiba, bemegy Pestre. Legutóbb egy M7-esen élő mondta nekem, hogy egy évben egyszer látogat le ide a központba. Hozzuk össze az embereket, kovácsoljuk össze az embereket, sok-sok jó rendezvény szól erről. Nemcsak a helyi jogalkotás fontos, hanem ez is, hogy ennek a településnek legyen egy saját identitása. Érd keresi a helyét, kiforratlan, annyian költöztek ide, annyian választották lakhelyüknek, hogy nagyon népszerű város lettünk. Túl népszerűek, nem bírjuk eltartani az embereket, nem győzzük pénzzel, szegényes az infrastruktúra és egyelőre nem látom személyesen azt a sok tíz milliárd – százmilliárd forintot, ami ahhoz kellene, hogy a mostani 73 ezres állandó lélekszámot hogy tudjuk mondjuk 80-85-90 ezresen kiszolgálni. Ezen kell dolgoznunk, forrást kell gyűjtenünk. Ahogy egy klasszikus mondta, nagyobb tortát kell sütnünk, hogy a nagyobb tortából jusson útépítésre, járdaépítésre, óvodabővítésre, iskolafelújításra, új piacra, új városközpontra, új kultúrházra és így tovább, sorolhatnám. Mindenki tudja, és ez nagyon könnyű dolog, hogy mi hiányzik Érdről, mit lehetne megújítani. Látni fogjátok, hogy nem lesz könnyű, ezért bizony a sok pénzt nem tudja majd más helyettesíteni, mint a leleményesség, az innováció, a találékonyság. Tehát én azt kérem, mivel nem könnyű időszakban élünk, hogy próbáljunk meg együttműködni. Simó Károlynak mondtam júniusban, hogy mi lenne, hogyha megpróbálnánk, hogy ebben a ciklusban keveset veszekszünk és megpróbáljuk a vitákat félretenni, hogy minél jobban kooperáljunk. Önkormányzati szinten talán kevéssé jönnek át ezek az ideológiai, világnézeti különbségek. Különben is annyira elmosódtak már azt gondolom, hogy ezek a megközelítések, hogy sokkal több az, ami közös bennünk. Próbáljuk meg tehát együtt csinálni, próbáljuk meg kooperálni, próbáljuk meg a magunk találékonyságával, kreativitásával tovább vinni Érd jövőjét. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű. Elindul egy új Európai Uniós ciklus, elsőrendű cél, hogy hozzáférjünk azokhoz a forrásokhoz, amelyeket megszavaztak Érdnek, és amelyeket nagyon szeretném, hogyha kibővítenének a részünkre. És most dr. Aradszki András országgyűlési képviselő úrra nézek, hogy rá is vonatkozik ez a megközelítés, hogy keressük azt, hogy hogy tudunk együtt közösen dolgozni Érdért. Nemcsak zéró összegű játszmák vannak, win-win helyzeteket kell találni, tehát találjuk meg azokat a kooperációkat, amelyek mentén ez a város tovább fejlődhet. Ennek jegyében próbálom meg ezt a célt szolgálni, veletek együtt közösen. Holnaptól egy új ciklus kezdődik, immár nem négyéves, hanem ötéves. Az volt eredetileg az elképzelés, hogy most visszaáll a négyéves terminusba, de úgy döntött az Országgyűlés, hogy újra ötéves. Nagyon hosszú idő. 2029 nagyon messze van, ránk meg eszméletlen sok munka vár, úgyhogy kalandra fel Hölgyeim és uraim, tegyük naggyá együtt Érdet, szeretet városunkat. Jó munkát kívánok mindenkinek és gratulálok a megválasztásotokhoz.